Anglia Eb-je tegnapelőtt véget ért, de szolgált néhány olyan tanulsággal, amelyet érdemes lehet levonni. Megfeleltünk az elvárásainknak? Jó elvárások voltak ezek? Mit fogunk csinálni az elkövetkező két évben? Mi lesz velünk Brazíliában? Ezeket a kérdéseket járjuk most körül, hogy a végén eljussunk egy szomorú konklúzióhoz.

Jaj, ne már, ez annyira sablonos volt... Anglia megint elvesztette a büntetőpárbajt – most komolyan?! Ezt vették az olaszok, vagy mi? Oké, hogy Hodgson a hagyományok (4-4-2) híve, de mindenben azért nem kellett volna követni az ősöket. Pláne úgy, hogy simán verhető lett volna ez az olasz válogatott, ha már elügyeskedtük magunkat a tizenegyesekig.

Annyian és annyiszor elkönyvelték kedd este óta, hogy az Anglia – Olaszország lesz a negyeddöntők legnézhetetlenebb meccse, hogy Pirlo és Gerrard már csak azért is összeröhöghetnek az öltözőfolyosón, kifuthatnak a pályára fityiszt mutatni és játszani egy klasszikust. Vagy nem.

Elérkezettnek éreztük az időt ahhoz, hogy a blog keretein belül leközöljük azt a fotót, melynek szellemében az angol válogatott az elődöntőbe fog masírozni vasárnap este. A kép Roy Hodgson rövid, ám annál sikertelenebb liverpooli karrierjének pirkadatán készült 2010 szeptemberében, egy Sunderland elleni döntetlen alkalmával. Kapitányunk gyepperzselő tekintettel és sífutókat megszégyenítő mozgással ront neki a pályának, feltehetően egy brutális szabálytalanságot per meg nem adott és jogosnak vélt tizenegyest követő másodpercekben. Mozdulatából a céltudatosság, az erő és a dörzsöltség ritkán látható elegye olvasható ki, mely az Olaszország elleni 120 perc alatt is a csapat tartását fogja adni. Hodgson jobbján a vörösök akkori másodedzője, Sammy Lee látható. Az ő helyére képzeljük most oda Gary Neville-t bakkecske ugrásban.

Az angol válogatott gyakorlatilag a 2012-es EB első percétől kezdve a két évvel ezelőtti meg nem adott Lampard gól pozitív karmáján ülve menetel. A tegnapi, Ukrajna elleni felvonásban három kapura ment lövéssel hoztak ki egy döntetlent győzelemre, megszerezve ezzel a D csoport első helyét. Borzalmas a játék, de vitathatatlanul működik.

Fújjuk most ki magunkat, itt vagyunk a célegyenesben: nem kell semmi Welbeck-sarkazás, Carroll-villanás, nyugalom. Matematikailag még bármi lehetséges. Az oroszok kiesését és a görögök csoportelsőségét is fel lehet emlegetni, sőt, még a hollandok pont nélküli távozását. Az igazság azonban az, hogy – ellentétben a nagy vesztesekkel – Angliát nem tudja összeroppantani az utolsó forduló nyomása.

Hoppácska! Bevalljuk őszintén, erre mi sem nagyon számítottunk, de ilyen tévedéseket máskor is bevállalunk: Anglia egy dögunalomnak ígérkező meccsből az Eb eddigi legjobbját faragta. Volt itt minden a fordító svédektől kezdve az Eb legszebb gólján át a meccset keményen végigmelózó Carrollig, egyszóval mindenki elégedett lehetett.

Szegény Isaksson arca mindent elárul a fejes erejéről

Az első fordulónak van egy olyan megnyugtató tulajdonsága, hogy igazából bármit el lehet még benne rontani, legfeljebb majd az azt követő kettőben kell ügyesnek lenni. Hát most itt vagyunk, leszerelték a biztosító hálókat és köteleket. A cél egyértelmű: eggyel több gólt kell lőnünk, mint a svédek, ami – figyelembe véve Anglia támadószekcióját – egy 1-0-ás eredményt fog jelenteni. Döntetlenre és vereségre nem is merünk gondolni.

Ilyen koncentráltak leszünk a svédek ellen

Duplán örülhetünk, hisz a francik nem kaptak el minket, az ukránok pedig négy Eb-nyi mákfaktort elhasználva most azt hiszik, van keresnivalójuk. Nagy meglepetés nem ért minket tegnap, Anglia kiszaladt a pályára, leginkább védekezett, aztán fejelt egyet, amikor helyzete adódott. Nézőként viszont gyomor kellett a tegnap estéhez.

2012. június 11. – eljött az iHodge világpremierje. A szakma közepes érdeklődéssel várja, a fogyasztók egy kissé szkeptikusak, de még reménykednek. Még maga a gyártó is megpróbálja mérsékelni a piac elvárásait. A kissé közömbös, ebből sem lesz semmi leple alatt azonban titokban mindenki reménykedik a nagy durranásban.

A csapat Lengyelországban, az A-csoport már el is rajtolt, itt az ideje, hogy konkretizáljuk elvárásainkat szeretett válogatottunkkal szemben, s kicsit végigfussunk ellenfeleinken. Nagy vonalakban már nagyjából mindenki tisztában van Anglia képességeivel: tudjuk, hogy győzni nem fogunk (de fenntartjuk, a right way to play a mi kezünkben van, Európa!), viszont valamifajta minimálprogramot azért meg kellene futnunk.

Két barátságos meccs alapján azért enyhe túlzásnak érezzük, hogy Roy Hodgson egy nagyjából 31 méteres szobra bámuljon le a La Manche-csatornán áthaladókra, de úgy látszik, a Paddy Power fogadóirodájánál máshogy gondolják ezt: a doveri sziklák fölött felállított "Roy, a Megváltó" névre hallgató teljesen szürreális képződmény a riói szobor alapján készült, ám Jézus arcát értelemszerűen az angol válogatott nem-annyira-nagy géniuszának arcára cserélték le. A 30 méter széles whatthefuck azt a feladatot kapta, hogy a nemzet pozitív energiáit a válogatott meccseire sugározza. Kész, teljesen felfoghatatlan ez az alkotás, én még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt valaki megcsinálta. (De legalább Rio és Hodgson közel kerülhetett egymáshoz, ha már élőben nem sikerült...)

Jó-e nekünk a 4-4-2, utáljuk, de ez kell, nem utáljuk, de ez van - ilyesmi viták zajlanak jelenleg a válogatott körül. Hogy áll az angol utánpótlás? Miért vagyunk átmeneti állapotban? Itt az ideje, hogy egy kicsit mi is körüljárjuk ezeket a kérdéseket.

Kettővel korábbi posztom nyitókérdését költőinek szántam, de Gary Cahill tegnapi sérülése után lassan el kell rajta gondolkodnunk a válaszon: Anglia kerete gyorsabban amortizálódik, mint ahogy az Eb közeleg. A kieső védő helyére Hodgson már be is hívta Martin Kellyt, aki ellentétben a keret többi liverpooli játékosával, nem csak elméletben jó játékos – efelől bármely Liverpool-szurkolót meg lehet kérdezni. Ugyanakkor némi zavar is tapasztalható az Erőben, mivel Kelly főként jobb bekként szerepelt év közben (oda pedig Johnson kerülne, bár Kelly nagyjából kétszer jobb védő, mint az előbbi), és habár karrierjét középső védőként kezdte, nagyjából két éve nem játszott ott. Oké, Roy, elismerem, tényleg nincs könnyű dolgod.

60%-os labdabirtoklás, majdnem kétszer annyi kapura lövés - ugyan mindezzel semmire sem ment a belga válogatott, de arra elég volt, hogy újra megkérdezzük magunktól: tényleg ezt akartuk? Hazai pályán egy betonfalat húzni a kapunk köré és az ellenfél egy-egy hibáját kihasználni? A tegnapi meccs megtekintése nélkül értékelünk.

Egyáltalán kijutunk az Eb-re? Oké, hogy kvalifikáltunk, de fizikailag lesz egyáltalán valaki, aki eljut a meccsekre? Ruddy és Barry után most Lampard is kidőlt, ami nemcsak elvesztése, de a pótlás milyensége (Jordan Henderson, te jó ég, ez kinek a beteg ötlete volt?!) miatt is problémás. Roy vajon így próbál kompenzálni a Liverpoollal szemben, vagy mi a halál? Bár tulajdonképpen csak legyintenünk kellene: egy olyan Eb-re, ahova Stewart Downing nulla gólpasszal és nulla góllal (PL) képes elvergődni, nem csodálkozhatunk egy Hendersonon sem.

A középpályánk így valami egészen gyászos, a kezdőben az a Gerrard-Parker duó lehet, amiből utóbbi sérülése továbbra is elővigyázatosságot igényel (=legfeljebb 60 perc), míg StevieG teljesítményéről sokat elárul, hogy utoljára márciusban csinált bármit is. Innen szép nyerni.

Bármennyire is igyekszik elhitetni magával az angol közvélemény, hogy az idei Eb-elvárások lényegesen alacsonyabbak, hogy ezúttal nem várnak győzelmet csapatuktól, a valóságban bármeddig is jut majd a válogatott, az ország elégedetlen lesz vele. De hol is van Anglia pontos helye a rangsorban? Kit előzünk meg, ki előz meg minket? Mik lehetnek a reális elvárásaink?

Érdekes kettősség jellemezte a válogatott tegnapi játékát, hisz egyfelől a játékosok háromnegyede minden lépését megfontolta, nehogy egy sérülés folytán kimaradjon a végleges keretből, másfelől az egyelőre kérdéses elemek igyekeztek minél inkább kitűnni. Többek közt ennek a kétarcúságnak lett a következménye, hogy a tegnapi Norvégia - Anglia kis túlzással nézhetetlen volt.

Habár Hodgson az elmúlt hetek során minden nyilatkozatával azon volt, hogy a válogatottal szembeni elvárások csökkenjenek, mégis egész Anglia kíváncsi, mi fán terem az Eb-keretünk. Roy első meccse, a csapat utolsó előtti felkészülési mérkőzése, így nem egy kérdés akad, amire ma választ kaphatunk.

Előbb Glen Johnson sérült meg pár perc után a tegnapi edzésen, most meg szegény Ruddy törte el az ujját, így már biztosan nem vehet részt az Eb-n. Helyére a Birmingham 19 éves kapusát, Jack Butlandet hívta be Hodgson. Nem mintha olyan brutális szerepvállalásra számíthatott volna Ruddy, de akkor is ez lett volna az első válogatottsága, sajnáljuk is érte nagyon.